|
Egy szép napon Bill Gates kilehelte lelkét és, mindenki nagy meglepetésére, a paradicsomba jutott. Amikor odaért, az ügyfélfogadó területén kellett várakoznia.
A paradicsom ügyfélfogadása Magyarország nagyságú területen terült el. Üdvözült lelkek milliói ténferegtek benne, sátrakban laktak és egész nap nem volt semmi dolguk. Az élelmet és vizet teherautókból osztották, miközben jegyzetfüzetekkel hadonászó alkalmazottak hada vette csigalassúsággal számba az újonnan érkezetteket. Szabadon terjedt a pia és a narkó és gyakoriak voltak a tömegverekedések. A tisztálkodásról elfelejtettek gondoskodni. Összességében az egész egy vadon burjánzó Woodstockra hasonlított.
Bill három hetet töltött sátorban, mielőtt egy alkalmazott végre megszólította. Fiatal siheder volt, arca tele pattanasok hegeivel. Kék pólót viselt, amelyen nagy aranyozott betűkkel a "PÉTER CSOPORT" felirat állt.
- Helló - mondta az alkalmazott, azzal a téveszthetetlen hanglejtéssel, amely a világ minden túltenyészett bürokráciájára jellemző.
- A nevem Gábriel és én fogom koordinálni a nyilvántartásba vételed folyamatát.
Bill szeretett volna kérdezni valamit, de Gábriel félbeszakította:
- Nem, nem Gábriel arkangyal vagyok. Én csak egy egyszerű kisvárosi srác vagyok aki tizenhét éves korában egy autó roncsai között végezte. Légyszi a neved, családnévvel kezdve; ne felejtsd el megforditani, kivéve ha kínai vagy magyar vagy, mert akkor már eleve fordítva van.
- Gates, Bill. Gábriel figyelmesen lapozgatott füzetében, Bill földi cselekedeteinek összefoglalóját keresve.
- Mi folyik itt? - kérdezte Bill
-Mit keres itt ez a rengeteg ember? Hol van Szent Péter? Merre van a kapu???.
Gábriel elengedte a kérdéseket a füle mellett, mindaddig, amíg meg nem találta Bill dossziéját. Ekkor csodálkozva nézett föl:
- Azt írja, hogy egy nagy szoftvergyártó cég elnöke voltál. Igaz ez?
- Igen.
- Hát... akkor munkára föl, nagyfejű! Amikor beindult ez a Szent Péter-féle üzlet, ment minden, mint a karikacsapás. Alig százegynéhány ember halt meg naponta, és Péter egyedül is gond nélkül el tudta látni őket. De ma már több mint ötmilliárd ember él a Földön! Az ég szerelmére, mikor Isten azt mondta: "Szaporodjatok és sokasodjatok", nem azt mondta: "mint a nyulak"!!! Ekkora népesseg mellett óránként tízezren halnak meg! Ez több mint negyedmillió embert tesz ki naponta. Gondolod, hogy Péter mindenkivel személyesen tud találkozni?"
- Feltételezem, hogy ez nem megy.
- Pontosan. Így Péter koncesszióba adta a vállakozást. Pillanatnyilag Péter a vezérigazgatója a Péter Csoport Részvénytársaságnak. Ő csak ül a vállalati főközpontban és diktálja a szabályokat. Magát a nyilvántartásba vételt a hozzám hasonló alkalmazottak végzik.
Gábriel még egy ideig tanulmányozta a kezében lévő papírokat, majd folytatta:
- Úgy tünik, hogy a papírjaid rendben vannak. A te szakmai háttereddel zsíros álláshoz fogsz jutni.
- Álláshoz?
- Természetesen. Mégis mit gondoltál, az örökkévalíságig a popsidon csücsülsz és nektárt szürcsölsz? A mennyország egy nagy vállalkozás. Itt bizony igyekezni kell!
Gábriel előhúzott egy három példányban nyomtatott űrlapot, aláiratta Billel, majd kitépte a középső példányt és Billnek adta.
- Ezzel menj a huszonhármas számú nyilvántartási központba ahol majd találkozol a foglalkozásvezetőddel. Ábrahámnak hívják.
Bill kérdezni akart valamit, de Gábriel félbeszakította.
- Nem, ő nem az az Ábrahám.
A huszonhármas nyilvántartási központig Billnek tíz mérföldet kellett caplatnia egy sáros csapáson. Ábrahámra alig hat órát kellett várnia.
- A mennyország évszázadokkal le van maradva az adatfoldolgozási infrastruktúra fejlesztésében - magyarázta Ábrahám.
- Mint bizonyára észrevetted, mindent papíron végzünk. Csak az újonnan jöttek nyílvántartásba vétele egy hetet vesz igénybe.
- Én három hetet vártam - mondta Bill.
Ábrahám mérgesen nézett rá és Bill rájött, hogy hibázott. A bürokratákkal még a Paradicsomban sem ajánlatos vitatkozni.
- Izé...., - mondta Bill, - alighanem az a boszniai dolog tartotta föl a fiúka.
Ábrahám arckifejezésén a harag puszta bosszúsággá halványúlt.
- Feladatod a Mennyország új adatfeldolgozó központjának a felügyelete lesz. A teremtés óta a legnagyobb számítási eszközt készítjük. Félmillió számítógép, szegmentált optikai hálózatba kötve. A központi kiszolgáló hálozat ezer központi processzor, gigabites adatcsatornával. Teljesen hibatűrő. Teljesen osztott feldolgozás. Nagy mű.
Bill alig leplezte lelkesedését:
- Ez igen! Micsoda feladat! Ez tényleg a mennyország!
- Épp a kivitelezés vége felé járunk, hamarosan üzembe helyezzük. Szeretnéd most azonnal látni?
- Eltaláltad!
Ábrahám és Bill felszálltak a helyi buszjáratra és elzötyögtek a Mennyország új adatfoldolgozó központjáig. Óriási építményhez értek, amely még a világ legnagyobb focipályájánál is százszor nagyobb volt. Mindenféle munkások nyüzsögtek, a tervek alapján optikai kábelek mérföldjeit vonszolva magukkal. Mégis a számítógépek uraltak a látómezőt. Félmillió számótógép, pontosan, szépen sorokba rendezve, félmillió...
......... Macintosh ..........
...amelyek mindegyikén Claris szoftver futott! Sehol egy PC! Sehol egy icipici byte-nyi Microsoft kód!
A gondolat, hogy az örökkévalóság hátralévő részében olyan programokat hasznaljon, amelyek tönkretételébe fektette földi életének összes energiáját, elviselhetetlen volt Billnek.
- És a PC-k??? - kiáltott fel - Hol van a Windows???? És az Excel???? és a Word????"
- Valamit elfelejtettél - mondta Ábraham.
- Mit? - kérdezte Bill durcásan.
- Ez itt a Mennyország.
|
